Ebben a cikkben helyszíni tudósítástközlünk az Atlantis űrsikló utolsó útjáról, amely az amerikai űrprogram utolsó projektjét zárta le. A teljes tudósítás újraolvasható a Végső Visszaszámlálás blogon, a készítőkkel pedig interjút olvashattok Völgyi Attila fotósblogján.

A teljes Végső Visszaszámlálás galériákra bontott képanyagát megtaláljátok a képgyűjtő oldalon, mi pedig a fotók krémjéből NAGYKÉPES válogatást készítettünk.

Az egyes fotókat az Indafotóra átkattintva kedvencelhetitek/lájkolhatjátok, kommentelhetitek itt a blogbejegyzésben pedig a J/K billentyűkkel lapozhatjátok őket. Jó böngészgetést!

2011. július 7. Karnyújtásnyira az Atlantistól. Az űrsikló teljesen felkészítve várja a másnapi startot. Az előtérben az a kavicságy – illetve annak bal fele – látható, amin a lánctalpas szállítógép (crawler transport) az indítóállásra viszi a VAB-ban (Vehicle Assembly Building) mobil platformra állított űrhajót

Ekkor még nem lehetett tudni, hogy másnapra szerencsésen megfordul-e az időjárás és megtörténik-e a start.

2011. július 7. csütörtök este. Az Atlantis hátsó traktusa, a jól ismert NASA-logóval.

Az Atlantis alkonyi fényben.

Az Atlantis orr része a pilótafülkével, amibe négy űrhajós – Chris Ferguson parancsnok, Doug Hurley pilóta, Sandy Magnus és Rex Walheim küldetésspecialista – szállt be utoljára másnap reggel.

2011. július 7. Késő esti fényárban a 39A indítóállás.

2011. július 8., péntek. A start napja. A Kennedy Űrközpontba vezető úton tábla mutatja, hogy a tervek szerint mikor indul utolsó útjára az Atlantis. A háttérben a VAB.

2011. július 8. Reggel még mindig nem lehetett biztosra menni, hogy miképp alakul a start. A szél fújt, az eget felhők borították, bár az esőfelhőknek, viharzónának már nyoma sem volt.

Délelőttre nagyjából kitisztult az idő, a visszaszámlálás különösebb fennakadás nélkül folyt.

2011. július 8. 11 óra 29 perc. “Amerika még utoljára a mennyekbe megy” (Barack Obama, az USA elnöke)

Az Atlantis a hangsebesség többszörösével haladva eltűnik a vékony felhők között.

2011. július 11., hétfő. Sajtótájékoztató (mission briefing) a NASA houstoni központjában, a Johnson Űrközpontban. LeRoy Cain, az űrsiklóprogram helyettes igazgatója (a pult mögött jobbra) hivatalosan is megerősíti, hogy egy nappal meghosszabbítják a küldetést.

A Küldetésirányító Központ (Mission Control Center) a houstoni Johnson Űrközpontban (Johnson Space Center – JSC).

Texas, Houston, Johnson Űrközpont. Életnagyságú, szárnyak nélküli űrsiklómodell, a Full Fuselage Trainer (FFT) az Űrjárműmodellek Épületében (Space Vehicle Mockup Facility – SVMF).

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) néhány modulja az Űrjárműmodellek Épületében. (Houston, JSC)

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) néhány modulja a Semleges Felhajtóerő Laboratórium (Neutral Buoyancy Laboratoryban – NBL) gigantikus medencéjében. (Houston, JSC)

Bár a vízben a súlytalanságra készülő űrhajós nagyon is érzi a súlyát a kiképzés alatt, a víz ellenállása pedig akadályozza a mozgását, így búvároknak kell egyik helyről a másikra úsztatniuk, mégis az óriásmedence a legjobb módszer az űrséták szimulálására.

A houstoni Christopher C. Kraft Jr. Küldetésirányító Központ. Itt található nemcsak a jelenlegi, de a régi, a holdraszállásokat irányító központ is.

Az Apollo Mission Control Center konzoljai és székei. 1969 júliusában innen irányították a Holdra embert vivő Apollo-11 küldetését.

Űrrelikviák: egy Hasselblad középformátumú fényképezőgép és egy űrhajóskesztyű a JSC látogatóközpontjában.

Egy kisfiú épp űrsiklóval landol a Johnson Űrközpont látogatóközpontjában.

Űrsétát idéző bábu lóg a látogatók feje fölött a JSC látogatóközpontjában.

Vörös és sárga checklist az Űrsiklóküldetés Szimulátorban (Shuttle Mission Simulator), azaz az űrsiklók élethűen műszerezett, belső arányaiban teljesen megegyező modelljében. (JSC, Houston).

Újra a floridai Kennedy Űrközpontban, pár nappal a landolás előtt. A július 8-án zsúfolásig megtelt parkoló üres, a háttérben a VAB áll a tűző napsütésben.

A Vehicle Assembly Building (VAB) belmagassága lenyűgöző: körülbelül 160 méter. Itt állították függőlegesbe és szerelték össze az űrsiklókat, a külső üzemanyagtartályt és a gyorsítórakétákat.

Űrsikló ravatalon. Szívszorító látvány tárult elénk a VAB egyik oldalhajójában: a Discoveryt épp szedik szét, hogy aztán a Smithsonian Múzeumban kiállítsák.

1:1 arányú űrsiklómakett a KSC látogatóközpontjában.

Az amerikai űrsiklóprogram 30 évét ünneplő molinó a KSC Visitor Complex-ben.

2011. július 21., csütörtök hajnal, az utolsó űrsiklólandolás napja.

2011. július 21. 05:57. Simán landolt az Atlantis a Kennedy Űrközpont leszállópályáján. Valószínűleg ez az egyik legrosszabb felvétel, ami űrsiklólandolásról valaha készült. Kicsit életlen a kép, kicsit rossz szögből készült, de a lényeg rajta van.

Temetési menet. 2011. július 21-én délelőtt elvontatták az Atlantist a leszállópályáról az űrsiklószerelő hangárig (az esemény hivatalos neve angolul: towing).

A towing egyik meghatározó pillanata, amit valószínűleg minden jelenlévő fotós megörökített: a bekötőút melletti csatorna vizében tükröződő űrsikló.

Wheels stop. Az Atlantis orrfutója az Orbiter Processing Facility hangárja előtt. Érdemes megfigyelni a hőpajzs csempéit.

A név.

Valaki fényképez.

Charles Bolden volt űrhajós, a NASA igazgatója beszéde után utat kér a sikeres landolást ünneplő NASA-dolgozók és újságírók gyűrűjében.

Az Atlantis űrhajósai – balról jobbra: Rex Walheim, Sandy Magnus, Chris Ferguson és Doug Hurley – köszönetet mondanak a NASA dolgozóinak. Walheim utolsó pillantást vet az utolsó űrsiklóra, amely embert vitt Cape Canaveralból az űrbe. Ezzel véget ért az űrkorszak első része…