Ha Dubajról esik szó, általában mindenki az Egyesült Arab Emírségek kőgazdag városára gondol, ahol még a sivatagból is virágzó kertek és több száz méter magas felhőkarcolók nőnek ki, nem is beszélve a tengerbe épített mesterséges szigetekről. Nem volt azonban mindig így, hiszen mielőtt a város környékén 1966-ban felfedezték volna az olajat, Dubaj egy teljesen átlagos arab városnak számított, igaz, a kikötője már a századfordulón is meghatározó volt a térségben. A városban a villamos energiát csak 1950-ben vezették be, valamint a telefonkábeleket is ebben az évben fektették le. 16 képen mutatjuk be az „olaj előtti”, 1950-1960as évekbeli Dubaj mindennapjait.

Zenélő beduinok a házaik előtt az 1950-es években

Ami még érdekelhet:

• Jeruzsálem, az erőszak szent városa
• A “sivatagi Manhattan” is felkerült a veszélyeztetett helyszínek listájára
• Mától a pokol kapui zárva tartanak

Dubaj városa az 1950-es években

Tevekaraván baktat át a városon az 1960-as években

Dubaj az 1960-as években

Piac az 1960-as években

Zenélő beduinok a házaik előtt

Kalasnyikovval imádkozó dubajiak

Az óratornyot hatvan évvel ezelőtt még sivatag határolta

Dubaj kikötője

Olajkutatás

Lakóházak mindenhol

Vízvezeték

Szárított gyógynövényeket és citromot árul a vízipipázó lakos

Dubaj reptere 1965-ben

1965-ben szállt le az első repülőgép a dubaji reptéren

A dubaji reptér 1960-as évek végén

Az első Jashanmal üzlet 1956-ban