1942. november 9-én átlagos öltözetű, harmincas évei végén járó úr érkezett egy Kanada keleti partjánál található kisvárosba, a Quebec járásbeli New Carlisle-ba. A Carlisle Hotelbe tért be, ahol William Branton néven mutatkozott be és rádiókkal kereskedő üzletembernek mondta magát. Reggelit és fürdőt kért, mielőtt továbbsietett volna úti célja, Toronto felé – aztán pár óra múlva bilincs csattant a csuklóján.

Sokan olvastak már a második világháború talán legsikeresebb kéméről, a sorsfordító eseményekhez hozzájáruló Juan Pujol Garciáról, aztán arról a hat náci spionról, akik emlékművet kaptak az USA-ban – most ismerkedjetek meg a Harmadik Birodalom legbénább ügynökével, akit teljesítménye alapján egy Austin Powers-folytatásból is kifütyülnének. Persze az sem zárható ki, hogy éppen a bénázás volt akciója célja, ez esetben viszont le a kalappal és az Abwehr-sapkával (német titkosszolgálat).

Az állítólagos William Branton valódi neve Werner von Janowski volt (fedőnevén Bobbi ügynök), és New Carlisle-ba érkezése napján, a hajnali órákban tette őt partra az U-518 német tengeralattjáró. Tiszti egyenruhában, Vaskereszttel a mellén lépett kanadai földre, majd civilbe öltözött, elásta az egyenruháját, és elsétált a kisvárosig. A helyiek hamar kiszúrták, hogy von Janowski nem az, akinek kiadja magát, mert

• a hotelben olyan címletekkel akart fizetni, amiket utoljára az első világháború idején használtak,
• azt mondta, a reggeli busszal érkezett – miközben az első New Carlisle-i busznak menetrend szerint csak három órával később kellett befutnia,
• szokatlan akcentussal beszélt (mint azt az esetet részletesen leíró Cargo of Lies című könyv szerzőjének, Dean Beeby újságírónak elmesélték a helyiek),
• idegen szabású ruhái voltak,
• belga cigarettára gyújtott belga gyufával, amikor Belgium már évek óta náci megszállás alatt volt,
• és elég büdös is volt – pont annyira, mint ha napokat töltött volna bezárva egy tengeralattjárón.

Mivel akkortájt New Carlisle lakói eléggé idegesek voltak, és tudták, hogy a partjaiknál német U-bootok cirkálnak, egyikük értesítette a hatóságot. Így amikor von Janowski helyet foglalt a vonaton, a rendőrség tagjai fogták közre. Könnyű dolguk volt, a kém rögtön feladta magát. Alig 12 óra telt el azóta, hogy kinyílt az U-518-as hajnali járat ajtaja.

Von Janowski rögtön felajánlotta, hogy kettős ügynök lesz, és segít Kanadának a németek elleni harcban. Kanada nemzeti rendőrsége, az RCMP elfogadta ezt, Bobbi új kódnevet kapott (a hangzatos Watchdogot), és kilenc hónapos együttműködés kezdődött, ami minden volt, csak gyümölcsöző nem. A lefülelt kém gyakorlatilag semmi használható információval nem szolgált, a kanadaiak az U-518-at sem tudták megtalálni az utasításai alapján. Beeby könyvében azt valószínűsíti, hogy Bobbi/Watchdog ügynök valójában kihasználta, hogy az RCMP tapasztalatlan ilyen helyzetben, és folyamatosan semmitmondó vagy félrevezető információkkal etette Kanadát, inkább elterelve a figyelmet a náci tengeralattjárókról, mint rájuk irányítva. Ez esetben von Janowski nem is kettős, hanem hármas ügynök volt, és akkor talán a fogságba esése is szándékos lehetett – de gyorsan hozzá kell tenni, hogy ez az elmélet nem nyert hivatalos megerősítést. Az mindenesetre sosem derült ki, hogy pontosan milyen instrukciókat kapott von Janowski.

A kanadaiaknak 1943 augusztusára lett elegük a botcsinálta kémből lett botcsinálta kettős ügynökből, és elpaterolták őt egy angliai hadifogolytáborba. Ott is maradt a háború végéig, amikor egy másik gyűjtőtáborba került, és csak 1947-ben szabadult ki. Haza már nem mehetett, mert szülővárosa, az XX. század elején még a Porosz Királyság részeként létező Allenstein közben lengyel terület lett Olsztyn néven. Von Janowski Németországban telepedett le, ahol tolmács és fordító lett, később a német haditengerészetnek is dolgozott. 1978-ban halt meg egy spanyolországi nyaraláson, titkai sírba szálltak vele.

Forrás: https://index.hu/tudomany/til/2018/03/22/werner_von_janowski_naci_kem_kettos_ugynok_masodik_vilaghaboru/