Balaton retro: az Utasellátó és a korabeli “luxus” gasztronómia


Automatából vett húsleves és műanyagtálcás melegített étel képezte a luxust a kispénzű turistáknak, a balatoni gasztroforradalom kezdetén. De ha továbbolvasod a cikket, más érdekességeket is megtudhatsz nagyszüleink/szüleink balatoni nyaralásáról.

gasztrofol2.jpg

Forrás: Fortepan/ Bauer Sándor

1971-ben az Utasellátó vállalat úgy érezte, hogy keblére kell ölelnie a balatoni kispénzű (értsd magyar) turistákat, és azonnal többfrontos támadást indítottak a magas árak ellen. Az egyik ilyen lépés az ételt, italt és leveseket kínáló automaták üzembe állítása volt Siófokon, Balatonöszödön, Tihanyban és Füreden. Abban az évben összesen 66 ilyen készülék került felállításra elsősorban a nagyforgalmú helyeken és a kempingek közelében. A készülékekben található élelmiszerek és italok átlagára akkor 2-4 forint körül mozgott, és a szezonban olyan népszerűvé váltak, hogy egy automatasor napi 4-6000 forint forgalmat bonyolított le.

gasztrofol1.jpg

Forrás: Fortepan/ Bauer Sándor

Az ételek kedvező árazását elsősorban az indokolta, hogy egy ilyen gépsor, mely szendvicset, tejet, süteményeket, kávét, húslevest, valamint szörpöket  is kínált, mindössze egyetlen kezelő felügyeletével tudott működni. Azonban nem ez volt az Utasellátó egyetlen újítása ebben az évben. A vállalat ekkor tette le a voksát végérvényesen a gastrofól ételek és azok előnyei mellett.

A gyanúsan csengő név valójában egy magyar fantázianév, amit Szabó Miklós a Pest-Budai Vendéglátóipari vállalat osztályvezetője ötlött ki. A „gastronómia” és „fólia” szavak összevonásából született elnevezés olyan hűtött vagy fagyasztott élelmiszereket takar, melyeket fogyasztás előtt csupán melegíteni kell. Bár ma már ritkán illetik ezzel a névvel az ilyen jellegű ételeket, mégis mindennapjaink részei. A gasztrofól ételek abban különböznek a mirelit termékektől, hogy ezek sem főzést sem sütést nem igényelnek, így nem is nevezzük őket félkész termékeknek.

A már említett vállalat 1967-ben kezdte meg a kísérletezést ezekkel az ételekkel és eleinte alufóliába, majd később polietilénfóliával borított műanyagtálkákba csomagolták őket. A gastrofól diadalútját jól szemlélteti, hogy csak a Pest-Budai Vendéglátó tíz év alatt ötvenszeresére, 5 és fél millió adagra növelte termelését és rajtuk kívül több helyen is gyártottak ilyen ételeket. 1971-re már közel ötven féle gastrofól fogást készítettek a  bakonyi sertésszelettől kezdve, a sóletten, a húslevesen és a székelykáposztán keresztül egészen a tarhonyás sertéspörköltig. A vendéglátóipari vállalatok pedig hamar megértették a termékelőnyöket (nem kell mosogatni és konyhát fenntartani), így hamarosan az ország legtöbb éttermében (néha még az elitebekben is) ilyen fogások kerültek az asztalra. Ráadásul a gastrofól ételek – bár a mireliteknél valamelyest drágábbak voltak – igen jó áron kellették magukat.

Az Utasellátó annyira hitt az ilyen fogásokban, hogy sok éttermét átalakította az árusítás érdekében és konyha helyett csak melegítő- és hűtőberendezésekkel szerelték fel őket. Sőt Alsóörsön nyitottak egy olyan gyorsépítésű bárt (Lepke), mely kizárólag ilyen ételeket forgalmazott. A vendégek mindebből annyit láttak, hogy aránylag elfogadható minőségű étel került eléjük és egy két fogásos vacsora vagy ebéd kevesebbe került 10 forintnál. Ez az ár akkoriban elképesztően alacsonynak számított, hiszen egy másodosztályú balatoni étteremben egy drágább főfogásért önmagában is kétszer ennyit kellett fizetni. Az akkori logisztikát jól példázza, hogy nem egy esetben a Balatonnál, a szezonban eladott gastrofól ételek gyakran úgy érkeztek hűtőkamionban Budapestről, hogy eredetileg a tónál gyártották őket. Ezt a faramuci helyzetet az okozta, hogy a nagyobb helyi szállodák konyhái helyben készítették az ételeket, de szezonon kívül nem volt olyan vendégmennyiség, amiért érdemes lett volna nyitvatartani őket. A gastrofól mánia csúcsán ezért az ilyen melegkonyhák sorozatban gyártották a gyorsfagyasztott fogásokat, melyeket a pesti vendéglátóipari vállalatok hűtőházaiba szállítottak, majd szezonban visszahozták őket a magyar tenger partjára. Az Utasellátó pedig valóban kielégítette a kispénzű proletárok igényeit, akik ezentúl az automaták kincsein vagy a frissen melegített, műanyagtálcás gastrofól ételeken rágódva vágyakozva szemlélhették a menő éttermekben cigányzene, friss étkek és porcelántányérok között senyvedő külföldi turistákat.

Forrás: https://toretro.blog.hu/2018/07/17/az_utasellato_vallalat_mesterterve_a_hetvenes_evekben

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s