Az ókori Róma gladiátorait hajlamosak vagyunk szoborszerű, izmos, egyetlen cseppnyi zsírfelesleg nélküli, tökéletes testű férfiakként elképzelni. Ez részben a modern filmes és tévés feldolgozásokból adódik, mint a Gladiátor vagy a Spartacus, de a korabeli ábrázolások is nagyjából ilyennek mutatták őket. Meg hát logikus is: aki élet-halál küzdelmekben tökéletes gyilkológéppé edzi magát az arénában, annak jó eséllyel olyan teste is lesz, hogy a mai élsportolók elbújhatnak mellette.
Csakhogy ez elég távol áll a valóságtól. A római gladiátorok ugyanis alig ettek húst és tejterméket, alapvetően növényi étrenden (főleg gabonán) éltek, és kimondott cél is volt, hogy zsírpárnákkal alaposan felvértezve lépjenek be az arénába harcolni. A korabeli feljegyzéseket (amelyek szerint egyébként a gladiátorok gúnyneve Rómában horderaii, azaz árpaevő volt) megerősítették a modern eszközökkel dolgozó archeológusok is, akik izotópos vizsgálatnak vetettek alá gladiátorcsontvázakat, és ennek alapján tudtak következtetni a harcosok étrendjére.
Ezek szerint a gladiátorok élelme főként gabonára: zabra, árpára, búzára alapozott, emellé sok bab, szárított gyümölcs és elenyésző mennyiségű hús vagy tejtermék jutott (kivéve a nagyobb viadalok előtti lakomákon, ahová a gladiátorokat is meghívták az asztalhoz). Feljegyezték azt is, hogy mindehhez egy faszénből készült elixírt ittak, ami a magas kalcium- és magnéziumtartalma miatt a csontozatuknak tett jót. Aki valaha fogyókúrázott, ennyiből már összerakja a képet: rengeteg szénhidrát, kevés zsír és fehérje, hát ez nem éppen a kigyúrt férfitest és a szálkás izomzat záloga. Meglepetés: a gladiátorok a valóságban tényleg nem úgy néztek ki, mint a Spartacus tévésorozatban. Mármint izmosak és erősek voltak, persze, de jelentős zsírpárnák takarásában.
Szakértők szerint ennek komoly előnyei voltak az arénaharcban, amik simán ellensúlyozták a túlsúlyból adódó lassúságot és kisebb állóképességet. A zsírréteg az enyhébb, felületi sebeknél hatékonyan megvédte a fontosabb ereket és idegvégződéseket. Ráadásul a nem túl súlyos, de látványos és véres sebekkel képesek voltak folytatni a harcot, ami látványosabb és drámaibb küzdelmeket tett lehetővé. Vagyis a kövér gladiátorok fura mód éppen hogy közönségbarátabbak és jobb túlélők voltak, mint lettek volna a plusz háj nélkül.
Na de akkor miért ábrázolták kockahasú, kigyúrt fickókként a gladiátorokat a saját koruk művészei is? Azért, mert az ókori rómaiak és görögök ugyanolyan hiúk voltak, mint mi, és a szobrászok, festők, mozaikkészítők nagyjából mindenkit egy félisten tökéletes testével ábrázoltak, még a híres költőket és filozófusokat is.
Forrás: https://index.hu/tudomany/til/2018/07/31/a_romai_gladiatorok_koverek_voltak_es_alig_ettek_hust/
Egyszerű, érthető, változatos 